Soroksár lakóinak nagy része, római katolikus. A német telepesek, Mária Terézia idejében, katolikus területekről érkeztek az új hazába. A református, és az igen kis számban jelenlévő evangélikus hívők, a trianoni békeszerződés utáni elvándorlás időszakában jelentek meg a községben. A II. világháború előtt a zsidó vallás is jelen volt, sőt zsinagógája is volt Soroksárnak, mára már csak a temetőjük emlékeztet egykori ittlétükre.
Római Katolikus Egyház
Soroksári Nagyboldogasszony Főplébániatemplom
Soroksár községet gróf Grassalkovich Antal földesúr telepítette be Württenberg környékéről származó katolikus frankokkal és svábokkal 1720 körül. A hívek gondozását 1743-ig a dunaharaszti plébánia végezte, egy kis kápolnában. Önálló egyházközség, anyakönyvezéssel 1743. január 1. óta, de ekkor saját lelkész hiányában a pesti ferencesek látták el a lelkipásztori szolgálatot. P. Keszler Fortunát ferences szerzetes buzgólkodása folytán, 1743. július 5-én, gróf Patasich Gábor kalocsai érsek letette az építendő templom alapkövét, de csak az alapok készültek el, mert az újabb betelepülők inkább a pesti országút mentén helyezkedtek el. 1744-ben, a püspöki vizitáció, 176 házról és 827 lélekről tudósít.
A jelenlegi templom és a plébánia alapkövét 1758-ban tette le Szikorai Miklós alsónémedi plébános, kecskeméti kerületi főesperes. A templom (1159 m2), 1759-61 között épült, homlokzatán Páduai Szent Antal és Szent József szobraival.
1759. július 3-án Schlánitz Balázs lelkész, Krisztus szent keresztjéből részecskét szerzett, melyet gróf Esterházy Károly püspök hitelesített. Ezt az ereklyét ma is nagy kegyelettel tisztelik a hívek, különösen is a nagyböjti Keresztúti ájtatosságok végén fejezve ki hódolatukat.
Az új templomot nagy ünnepségek keretében 1779. október 10-én, gróf Migazzi Kristóf bécsi bíboros, érsek, váci megyéspüspök szentelte fel. A felszentelés évfordulóját, mint kisbúcsú-t ünnepeljük. A templom tervezéséről építéséről nem maradt írásos feljegyzés. A templom tervezője nagy valószínűséggel Anton Mayerhofer, és a Grassalkovich család házi építészének iskolájához tartozó, Oracsek Ignác lehetett.
1781 és 1872 között több alkalommal súlyos tűzvész pusztította, a környéket és a templomot. Különösen nagy károkat az 1848-as tűzvész okozott, amikor még a harangok is megolvadtak május 1-jén, amikor a község lakóinak nagy része zarándokúton volt, leégett a templom, és 173 ház. A templom súlyos károkat szenvedett. A kiégett templomtornyot ideiglenes tetővel fedték be. 1883. július 22-én helyezték fel a mai templomtorony csúcsára a keresztet. Az eredeti berendezésből, valószínűleg csak a gazdagon díszített, copf stílusú keresztelő kút, a szószék, két barokk szobor (Szent Péter és Pál apostolok) és egy gyóntatószék maradt meg.
A főoltárt, melyet 1833-ban építettek, lebontották, oltárképe rossz állapotban, a szentélyben, a jelenlegi hátoldalán található. Az új főoltárt, felirata szerint: – Rifesser József oltárépítő, szobrász készítette Tirolban, St. Ulrich, Grödenben 1906-ban. – A mennybe fölvett Szűzanyát, Nagyboldogasszonyt ábrázolja. Két oldalán Szent József és Gonzága Szent Alajos szobraival. Az oltár tetején Szent Mihály főangyal áll, aki legyőzi a sátánt. Alatta a Szentháromság domborműve, melynek két oldalán, Szent Péter és Szent Pál apostolok szobrai. A kettős szentségházat, tabernákulumot az Angyali üdvözlet és Mária látogatása Erzsébetnél domborművek fogják közre. Az oltárlap elején két ószövetségi jelenet látható, Ábrahám áldozata és találkozása Melkizedek főpappal. A templom búcsúja augusztus 15-én van és a hozzá közel eső vasárnapon is megtartjuk. A 15-i esti, ünnepi szentmisét követően, évek óta hangulatos és színvonalas, úgynevezett Templomkert koncert van a plébánia udvarán, a helyi fúvószenészek jóvoltából, a jelenlévők nagy örömére.
A soroksári katolikusok, megmutatva mély hitüket, gyakran zarándokoltak Mariazellbe, és az Esztergom melletti Péliföldszentkeresztre. Az első fotó-dokumentumok 1907-ből valók. Valószínű, hogy már sokkal korábban is, vállalva a fáradságos és költséges hajóutat, megfordultak az ismert osztrák zarándokhelyen. Hajóval utaztak Melkig, majd innen lovas kocsikkal Lilienfelden keresztül érkeztek Mariazellbe. A szentkereszti búcsúsok minden évben, május 1-jén, a kora reggeli szentmise után keltek útra imádkozva, énekelve. Az ottani Kálvárián, a 12. stációt a soroksári hívek adományozták és gondozzák ma is. A mai korban is szívesen vesznek részt évente, országhatáron belül és túl is zarándokutakon.
Gubacsi puszta: a XV. században község volt, a 14. segítő szent tiszteletére ajánlott kápolnával. A 18. századi térképek Mariahilf – Segítő Szűz fakápolnaként jelzik. Szerdahelyi Gábor püspök 1785-ben lebontatta, berendezéseit a templomba vitték. Helyén egy faszobor, a Bildstöckl állt, felül a Segítő Szűz, alul egy fémlemezen a 14 segítő mártír képe volt rajta. Ide építtetett Ecker Mátyás 1880-ban egy eklektikus kápolnát, örökös fenntartására vonatkozó alapítvánnyal. 1910 táján 14 vértanú kápolnájának, később Szent Vendel kápolnájának is nevezték, bár ő nem tartozik a 14 vértanú ill. segítő szent közé, a plébánia templomban külön mellékoltárt emeltek tiszteletére,. 1956-ban a bevonuló szovjet tankok szétlőtték az út és a vasút melletti kápolnát, így az előtte álló Bildstöckl is tönkrement, de egy tragédia emlékére állított kőkeresztje épségben maradt. A gubacsi kápolnát csak a 60-as években állították helyre, a régi hagyományoknak megfelelően, szeptember 12. körüli vasárnap, gyalogos körmenet vonul a templomtól a Segítő Mária kápolnához, ahol szabadtéri szentmisét tartanak.
1907-ben celebrálták az első szentmiséket, melyen magyar nyelvű prédikáció hangzott el, a soroksári templomban, bár a misét latinul végezték. 1916-ban 3 harangot vittek el háborús célokra.
1918-ban megalakult a Mária Kongregáció. A tragikus sorsú Kovács Antal plébános és Rush Gyula káplán, saját jövedelmükből, a soroksári lakosok (téglajegyek formájában történő) adakozásából építették fel a kongregációs épületet 1925-ben, mely nemcsak a vallási, hanem a kulturális, és a közművelődési élet központja is lett. Az 50-es évektől, mivel államosították, eredeti funkciójában nem működhetett. A Mária Kongregáció, 1990. december 8-án újjáalakult és jelenleg is működő közösség.
1938-ban készítette el Simon László, helyi mester a díszes bejárati rácsot, a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus emlékére. 1944. december 2-án két belövést kapott a templom. Komoly károkat okozott az 1956. január 12-i földrengés, az épp folyó reggeli szentmise alatt személyi sérülések is történtek. A renoválás, és az épület szerkezetének megerősítése után, 1957-ben, Dr. Rajz Mihály plébánossága idején, Takács István mezőkövesdi festőművész készítette el az új freskókat, melyek Szűz Mária életének eseményeit ábrázolják és a keresztúti állomásokat. Az ornamentika Strausz Pál iparművész alkotása.
1970-ben készült el a 3 manuálos orgona. Jelenlegi felújításra szoruló állapota miatt, 2010-ben, a templomtérben egy 3 manuálos elektromos orgona került elhelyezésre. 1982-ben gázfűtést szereltek be. 1994-ben kezdődött meg a templom külső tatarozása, az eklektikus vakolat eltávolításával, az eredeti barokk falfelületek kialakításával. Moldvai Pál építészmérnök tervei alapján, Fábri Csaba restaurátor kivitelezésében, a pécsi székesegyház Soroksárra került faragott stallumának felhasználásával, új, belső liturgikus teret alakítottak ki, szembemiséző oltárral, felolvasó állvánnyal.
1995-ben, az altemplomi régi kriptából jelenleg is működő kolumbárium épült külső lejárattal, ahol számos templomát szerető hívő talált végső nyughelyet, várva a dicsőséges feltámadást.
1997-2003 között volt a templom ablakainak felújítása. Hosszú idő után, ugyancsak 2003-ban került sor a toronyóra felújítására, mely az időjelzésen túl, napjában többször harangjátékot szólaltat meg. A toronyban négy harang található: a lélekharangot 1848-ban öntötték Pesten, a nagyharangot 1924-ben, 1923-ban a középsőt Szent József tiszteletére és a világháborúban elesett hősök emlékére, a kisharangot, Isten angyalai őrizzétek ifjúságunkat! – felirattal, Budapesten.
2007/8-ban a templom nagyon elhasználódott padjait restaurálták, felújították.
2015-ben a templom teljes világításrendszere került korszerűsítésre és a fűtést szolgáló gáz üzemű sugárzók.
2016-ban a templomot ért villámcsapás miatt tönkrement hangosítást a DIAPRO Kft. által forgalmazott új korszerű rendszerrel cserélték ki.
Az emeletes plébánia épületének korszerűsítése 1989-ben kezdődött Dr. Fila Lajos plébános idején, és szakaszosan folytatódik. A plébániaudvar régi raktárépülete helyén 1991-ben, ideiglenes közösségi ház épült Pázmáneum néven, melyben helyet kapott a cserkészotthon is.
A 923. sz. Soroksári Pázmány Péter Cserkészcsapatot még 1923-ban alapították és 1990-től működik újból.
Az 1991-ben történt magyarországi egyházmegyék határrendezésekor, a plébánia területileg a Váci Egyházmegyétől az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyéhez került. A templom felszentelése óta, a 23. plébános teljesít szolgálatot. Néhány papi hivatás bölcsője is volt az Egyházközség.
2006-ban megkezdődött az 1993-ban visszakapott egykori Mária Kongregációs Otthon felújítása, magánszemély adományából, mely Otthon Közösségi Ház néven működik, korszerű berendezéssel, rendszeres kulturális, ifjúsági és közösségi programokkal.
A Plébánia kötelékében működik a Soroksári Karitász Alapítvány, mely a Mária Kongregációból vált ki. Soroksár közéletében jelentős helyet vívott ki magának. Tevékenysége az élet több területére kiterjed: időseknek, nagycsaládosoknak, rászorulóknak, közadakozásból összegyűjtött adományokból, segítséget nyújt élelmiszercsomagok formájában.
A soroksári Római Katolikus Nagyboldogasszony Főplébániatemplom énekkara, kb. 35 állandó tagból áll, és értékes, szép múltat tudhat maga mögött. Az egyházi év ünnepein az ünnepi nagymisék állandó közreműködői, az önállóvá vált Soroksár kulturális rendezvényeinek szereplői. A soroksári zenei élet képviselőiként felléptek már több templomban és Erdélyben is. A testvérváros, Nürtingen kórusával a találkozók rendszeresek.
